Külső és belső élősködők

A BOLHA

A bolhák 1- 6 mm nagyságú sötétbarna, szárnyatlan rovarok. Testük oldalirányból összelapított, ami a szőrzet közti gyors mozgást segíti. Ugrólábuk segítségével emellett nagyon nagy távolságba és magasságba képesek ugrani. Az egyes fajoknak megvannak a maguk jellegzetes bolha fajai, de ezek gazdafajlagossága nem szoros. Macskában leggyakoribb a macskabolha ( Ctenacephalides felis), kutyában a kutyabolha ( Ctenacephalides canis ) és emberben az emberbolha ( Pulex irritans ), de ezek mindegyike képes a többi fajon is vért szívni. A nősténybolhák az állatokon és elsősorban azok környezetében (a szőnyegre, a parkettára, a talajra) rakják le petéiket. Az állatokon lerakott peték is rövid időn belül a földre hullanak. A kerekded, szürkésfehér, 0,5 mm nagyságú petékből 1-2 hónap alatt fejlődik ki a kifejlett bolha. A környezetben a petékből 2-12 nap alatt lárva lesz, majd a lárva 9-15 nap alatt, kétszeri vedlés után kokont sző maga köré és bebábozódik. A lárvák a környezetükben lévő szerves törmelékkel táplálkoznak. A bábidő hossza a körülményektől függően legalább 4-14 nap, de több hónap is lehet. A kifejlett bolha vérszíváskor keresi fel a gazdaállatot. A bolhák 3-4 évig is képesek életben maradni, jól bírják az éhezést, bár ha tehetik, naponta szívnak vért.

A bolhásság tünetei

Leggyakrabban a bolhásságot kísérő vakaródzásra lesz figyelmes a tulajdonos. A bolhák mászkálásukkal és vérszívásukkal nyugtalanítják az állatokat. A figyelmes vizsgálódó megláthatja az állat bőrén a bolhákat ill. gyakrabban a bolhaürüléket. A bolhaürülék szabad szemmel jól látható, apró és fekete. Nedves vattához érintve pirosan elszínezi azt a kioldódó emésztett vértől. Egyre gyakrabban fordul elő allergiás bőrgyulladás („bolhaekcéma”). A bolhanyálban lévő fehérje jellegű anyagok a vérszíváskor bejutnak az állatba és allergizálják a szervezetet. A következő bolhacsípés alkalmával a már allergizálódott szervezetben jellegzetes klinikai tünetek alakulnak ki. Ezek kiváltásához ilyenkor már egyetlen bolha is elegendő. Kutyákban legtöbbször a faroktőnél és a hát-ágyéki részen jön létre nedvedző bőrgyulladás. Sokszor a kutya percek alatt kinyal egy tenyérnyi területet a testén (hot spot) és a gazda már csak a váratlanul odakerült sebre lesz figyelmes.

A bolhák az emberre is veszélyt jelentenek. A kutya- és a macskabolha köztigazdája egyes galandférgeknek, amik az embert is veszélyeztetik. A kutya és a macska bolhája az emberen is képes vért szívni és ezáltal különböző fertőző betegségeket terjesztenek, többek között a „macskakarmolásos betegség” kórokozóját.

A bolhák elleni védekezés

Az állatokat csak a kifejlett bolhák keresik fel, a bolhapeték a környezetben vannak. Ezek száma sokszorosa az állaton lévő bolháknak és kedvező körülmények között rövid időn belül kifejlődnek. Emiatt nagyon nehéz megszabadulni a bolháktól és a legjobb megelőzni a bajt. A bolhákkal szinte egész évben találkozhatunk, de a főszezonjuk tavasztól őszig elsősorban a nyári meleg hónapokban van. Ezekben az időszakokban mindenképpen érdemes valamilyen tartós hatású készítménnyel kezelni az állatokat, amelyek még a vérszívás ill. a peterakás elott elpusztítják a bolhát.

A bolhák elleni védekezés alapja, hogy az együtt tartott valamennyi állatot és a környezetet egyidejűleg kezelni kell.

Legegyszerűbben alkalmazhatóak a spot on készítmények, amelyeket egy alkalommal kell az állatok nyakára cseppenteni és 1 ill. 2 hónapos időtartamra biztosan megvédik az állatot. Kicsit körülményesebben használhatók, különösen macskák esetében a spray-k, ugyanakkor az újabbak nagyon megbízható hatásúak akár 1-2 hónapig is. A nyakörvek között is vannak már olyanok, amelyek több hónapon keresztül folyamatosan adják le a hatóanyagukat és ez idő alatt valóban elpusztítják a bolhákat. Porzószerekből és fürösztőszerekből nagyon sokféle létezik a többi készítményhez viszonyítva viszonylag olcsón. Ezeknek nagy hátránya azonban, hogy általában nem rendelkeznek tartós hatással. Léteznek szájon át adható tabletták, amelyek megakadályozzák a bolhák szaporodását, de az állatra került bolhát nem pusztítják el. A környezet bolhamentesítésére legjobban spray-k használhatóak és jelentősen csökkenti a peték számát a rendszeres porszívózás is.

TETVEK

Szőrtetvesség

A tetvek sárgás színű, szárnyatlan, 1,5 mm hosszú, lapított testű, állandóan a gazdán tartózkodó, ízeltlábú élősködők. Életük mindössze 1–5 hónapig tart. Hámtörmelékkel, szövetnedvvel és vérrel táplálkoznak. A serkéknek nevezett petéket a nőstények egyesével, a szőrszálak tövéhez, a bőrhöz közeli részekre ragasztják. Néhány nap alatt kikelnek a kifejlett szőrtetvekhez hasonló, de azoknál kisebb nimfák, amelyek háromszori vedléssel érik el teljes fejlettségüket. A tetvek átlagos fejlődési ideje kb. három-hat hét. A kutyák szőrtetvei (Trichodectes canis) főleg a rosszul táplált, hosszú szőrű kutyákon találhatóak meg. Leginkább a nagyon fiatal vagy idős, beteg állatokon szaporodnak el, főleg a fejen, nyakon és faroktőnél. Kutyák galandférgeinek a köztigazdái. Leggyakrabban közvetlen érintkezés során kerülnek az anyáról az újszülöttekre vagy egyik állatról a másikra, esetleg ragályfogó tárgyakkal (pl. kutyafésű, kutyakefe, takaró, stb.) jutnak a gazdaállatra. Az enyhe fertőzés legtöbbször észrevétlen marad. Ha azonban a szőrtetvek tömegesen vannak jelen, a kutyák nyugtalanok, nyaldossák, harapdálják, vakarják és dörzsölik magukat. A szőrzet megritkulhat, a bőrön gyulladásra utaló tünetek mutatkoznak. Az enyhe fokú fertőzöttséget a szőrzet alapos átvizsgálásával (főleg a rejtett testrészeken, pl. fül mögött, herezacskó körül, stb.), kézi nagyítóval lehet megállapítani. Esetleg szőrmintát gyűjtünk, amit mikroszkóp alatt vizsgálhatunk. A szőrtetvek külső parazitaellenes szerekkel könnyen elpusztíthatóak (pl. spray, fürdetés). Fontos, hogy a teljes testfelületet kezeljük, valamint a kutya fekvőhelyén is alaposan takarítsunk. A kezelést kb. egy hét múlva meg kell ismételni, mert a parazitairtó szerek a serkékre nem hatnak. Figyelmet kell fordítani a kutyaápoló eszközök, kutyaszállítók, és a környezetük fertőtlenítésére is.

SZŐRTÜSZŐATKAKÓR

A kutyák egyik legsúlyosabb bőrbántalma, ugyanis gyógykezelése hosszantartó, komplikált és nemritkán csak átmeneti sikerrel jár vagy eredménytelen. A Demodex canis nevu ízeltlábú parazita okozza, amely gazda specifikus és a kutyák állandó élősködoje. Kb. 1/4 mm hosszú, színtelen, féregszerű atka, 4 pár csökevényes, tuskószerű lába van, a kutyák szőrtüszőiben, faggyúmirigyeiben élősködik. Fejlődésmenetük részleges átalakulás, a bőr felületén történő párosodást követően a hímek hamarosan elpusztulnak, a nőstények a szőrtüszőkbe vándorolnak és lerakják petéiket. A citrom alakú petékből mintegy hat nap alatt kikelnek a hatlábú lárvák, ezután két nimfastádium következik, majd megjelenik a kifejlett szőrtüszőatka. Az egész folyamat 3-4 hetet vesz igénybe. A kutyák közvetlen érintkezés útján fertőződnek, sokszor a születésük után, amikor az anyáról a szőrtakaróval még csak alig rendelkező újszülöttek bőrére kerülnek az atkák. A paraziták a klinikailag egészséges ebek nagy részének a bőrében is megtalálhatók. Tünetek mégis csak egyes kutyákban jelentkeznek. Ennek magyarázata a gazdaszervezet immunrendszerének működési állapotában kereshető. Gyakrabban jelennek meg a tünetek az immunrendszer működését gyengítő vagy blokkoló tényezők jelenléte esetén (pl. egyes gyógyszerek beadása után, télen, rossz tartás és etetés, betegségek, daganatok esetében, stb.), családokban gyakrabban észlelhető. A kutyák demodicosisa három klinikai formában fordulhat elő:

1. A helyi, lokalizált vagy pikkelyező demodicosis a legenyhébb forma. Általában fiatal (3-6 hónapos) állatok fején, ritkábban a törzsön, végtagokon, éles határú, lencsényi foltokban a szőr megritkul, vagy kihullik, a bőrön kipirulás és hámlás, pikkelyeződés látható. Az állat nem vakaródzik. Jóindulatú, enyhe kórforma, néha kezelés nélkül is gyógyulhat, azonban számos esetben a tünetek súlyosbodhatnak, a bántalom generalizálódik.

2. Az általános vagy generalizált demodicosis minden esetben a helyi vagy pikkelyező formából indul ki. Ilyenkor a tömegesen elszaporodó atkákhoz gennykelto baktériumok társulnak, ezek együttesen a bőrben borsónyi gennyes csomócskákat hoznak létre. Ezeknek a csomócskáknak az összeolvadásából nagyobb, bűzös, gennyes, kenőcsszerű váladékkal teli göbök, vagy ilyen váladékkal borított területek jönnek létre. A gennyes bőrgyulladás tartós fennállása esetén a bőr megvastagszik, vaskos ráncokat vet. A környékbeli nyirokcsomók megnagyobbodnak. A szőrtüszőatkák esetenként a vér- és nyirokárammal a májba, tüdőbe, vesébe és egyéb szervekbe is eljuthatnak. Nagyon súlyos esetben a kutyák lesoványodnak, máj- és veseelfajulás, belső szervi vagy általános fertőzés miatt elhullás is lehetséges.

3. Pododemodicosis ritkán fordul elő, előfordulása azonban rossz jel, mert nagyon nehezen gyógyítható. A kutyák lábainak alsó részein észlelhető. Az ujjak közötti területek, a talpak bőre gyulladásos, vizenyősek és fájdalmasak. Általában a következményesen kialakult gennyes bőrgyulladás tűnik fel a tulajdonosoknak. A demodicosist általában, különösen a kezdeti esetekben nehéz megállapítani, ezért annak gyanúja esetén haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz, aki kiegészítő vizsgálatokkal (bőrkaparék vétele, biopszia) teheti pontosabbá a kórmeghatározást.

A betegség gyógykezelése helyileg és általánosan adott gyógyszerekkel történik. Helyileg különböző kiszerelési formákban (lemosás, ecsetelés, bedörzsölés, spray, stb.) használhatunk parazitaellenes szereket, az injekciós antibiotikum készítmények a másodlagos baktériumfertőzés ellen szükségesek. Adhatóak az immunrendszer működését serkentő készítmények is. Fontos természetesen ezeken kívül még az egyéb, az immunrendszer működését rontó kórfolyamatok gyógyítása, a tartás és az eleség javítása. Az olyan szukát, illetve ennek utódait, amelynek almaiban rendszeresen előfordulnak demodicocis kölykök, tanácsos a tenyésztésből kizárni.

RÜHATKA

A rühösség jóval ritkább, mint a bolhásság. Szabad szemmel nem látható rühatkák okozzák. Tünetei: a bőr kipirul, majd gyulladt lesz, vaskos pörkök fedik, a szőrzet kihullik. Az állatok szünet nélkül vakaróznak, és hamarosan lesoványodnak. Jellemzően a hason, mellkason, lábakon, könyökön, fülek széli részén, szemhéjakon, pofán alakulnak ki bőrelváltozások. Kedvenceinkkel való szoros kapcsolat esetén az emberre is átvándorolhatnak az atkák és hajlamosító tényezők esetén (ellenálló képesség csökkenése) erősen elszaporodhatnak, többé-kevésbé tartós klinikai rühösséget okozhatnak. A macska-rühösségre jellemző, hogy vaskos ráncokat vet a bőr, kötőhártya-gyulladás jön létre, néha zárt a szem. Különösen a perzsa macskákban gyakori. Külön említést érdemel a fülrühösség, amely a kutyák, és különösen a macskák külső hallójáratának gyulladását okozó rühatkák által jön létre. Fejrázás, fülvakarás, nyomásra érzékeny fül hívja fel rá a figyelmet. A fülben kávézaccszerű váladék, pörkök találhatók. Ez a betegség kellemetlen, makacs, de kezelhető. A macskák külső hallójárat (fül) gyulladásának felét, a kutyáknak 5-10%-át okozzák rühatkák.

KULLANCSOK

A Magyarországon honos 42 fajból 6 veszélyezteti a háziállatokat (és az embert). Kutyákon leggyakrabban 2 faj található meg hazánkban, de egy harmadik faj eseti behurcolásával is számolhatunk.

A fertőző betegségek kórokozóinak terjesztésében játszott szerepük:

A kullancsoknak közel kétszáz fertőző betegség kórokozójának terjesztésében van szerepük. Ezek közül vannak olyan mikroorganizmusok melyek kizárólag emberi megbetegedést, mások kizárólag vadon élő állatok betegségeit okozzák, és vannak, amelyek kizárólag valamelyik háziállatfajt betegítik meg. A kullancsok terjesztette kórokozók okozta betegségek közül azok a figyelemre méltók, melyek emberi és állati megbetegedéseket egyaránt okoznak. A különféle euryxen kullancsfajok egyedfejlődési alakjai a vadállatokból a szívott vérrel veszik magukba a kórokozókat (vírusokat, rickettsiákat, baktériumokat, egy- vagy többsejtű parazitákat) és "oltják" tovább a következõ csípett áldozatukba. Az ember és a háziállat megfertőzése azon múlik; hogy az adott földrajzi régióban az erdei állatok körében, milyen kullancs terjesztette betegség honos, mert annak a kórokozóját "oltják" tovább az emberbe vagy a kedvencállatba.

Hogyan terjesztenek fertőzést?

A kullancs közvetítette fertőzések leggyakrabban szúrással (nyállal) történnek. A kullancs azonban más módon is fertőzhet. A kullancs székletében is lehetnek kórokozók. A széklet beszáradása után az felporzik, s így a közelben lévő ember vagy háziállat légúti fertőzést szenvedhet. A bőrsebbe került széklet is fertőzhet. Az elhalt kullancs testében élve maradnak a mikroorganizmusok, és a tetem porladása után is megvan a belégzéses fertőződés lehetosége. A széklet és a tetem porladás után az állattartó épületek és a ritkán használt hétvégi bungalók takarítása során fertőződhetünk. A természetben legelő birka, kecske, vagy tehén nyers tejének jóleső kortyolásakor is fertőződhet az óvatlan kiránduló a kullancs által a kérődzőkbe juttatott kórokozótól. A kullancsok terjesztette kórokozókkal fertőzött erdei állatok testváladékaikkal szennyezik a növényzetet és a természetes vizeket, ahol közvetett úton mi is fertőződhetünk. A fertőzött kullancs vagy ürüléke lenyelésével is bekövetkezhet a fertőződés, elsősorban kisgyermek és kutya esetében.

A terjesztett betegségekről a Baktériumok okozta betegségek bejegyzésre kattintva olvasható bővebb leírás.

Férgek okozta fertőzöttségek

A kutyák és a macskák különféle belső élősködői elleni kezelésre vannak megfelelő hatóanyagokat tartalmazó állatgyógyszerek (antiparazitikumok), amelyek rendszeres alkalmazásával nemcsak a fertőzöttségét csökkenthetjük, hanem ez lehetőséget teremthet az ember fertőződésének a megelőzésére. Természetesen ezek, az állatok részére adható készítmények nem alkalmasak a fertőződött ember kezelésére. Sajnos az említett fajok fejlődési alakjaival fertőződött emberek kezelése rendkívül nehéz, gyakran kilátástalan. Ennek az is az oka, hogy az emberben ezek a férgek, egysejtűek elsosorban a különféle szövetekben tartózkodnak, vándorolnak, így a gyógyszerek nehezen érik el ezeket a fejlődési alakokat.

A hangsúly az állatok rendszeres kezelésén van!

Az adott parazita ellen a megfelelő szer kiválasztása, ill. ajánlása, valamint a szakszerű alkalmazáshoz a tanácsadás az állatorvos feladata, de a megfelelő eredmény eléréséhez az állattartó aktív és megbízható együttműködésére van szükség, hiszen gyakran az állat otthoni környezetében történik a kezelés.

A korai (14 napos kiskutyáknál!), valamint ismételt féregtelenítés (nem csak a kölyökállatoknál) megfelelő időben, valamint időközönként (felnőtt állatoknál negyedévente), nagyon fontos!

1.Az orsóférgek közül az egyik faj (Toxocara canis) lárvái a kölyökkutya szervezetébe az ellés után kb. 20 napig a tejjel (galaktogén úton) is bejuthatnak. Így ismételt (2-3 hét múlva) kezelés szükséges az újabb férgek kifejlődésének a megakadályozására. A szoptató anyaállatok a kölykeik nyalogatása során is fertőződhetnek, így tanácsos a szoptatás ideje alatt ezeket is kezelni.

2. Felnőtt állatok negyedévenkénti rendszeres féregtelenítése.

3. Az alomból kikerülő kölykök szőrzetének lemosása (talált, befogadott kiskutyák, esetében különösen fontos), még mielőtt a gyerekek az állatokhoz nyúlnának.

4. A kutyák által ürített bélsár rendszeres eltávolítása (pl.: kennelekben), ill. ahol "történt a baleset" (pl. lakásban) a hely alapos felmosása, fertőtlenítése. Továbbá, ha már sétáltatják a kutyát és véletlenül a járda közepére pottyantott az állat, szintén megtörténjen a "bűnjel" eltávolítása.

5. Nem szabad adni nyersen, főleg sertés, nyúl, juh, kecske belsőséget (pl.: máj, lép stb.)

6. Az alapvető higiéniai szabályok betartása, többek között rendszeres kézmosás az állatokkal való foglalkozás közben.

GALANDFÉRGESSÉG

A kutya vékonybelében élősködő, lapos, néhány mm széles, esetenként 1- 2 méter hosszú, ízekbol álló galandférgek egyik faja (is) komoly közegészségügyi jelentőségű. A galandférgek fejlődéséhez a kutyán (mint végleges gazdán) kívül, féregfajoktól függően különféle (a parazita fertőző lárvájának kifejlődéséhez nélkülözhetetlen) köztigazdákra van szükség. A legjelentősebb galandféreg állat-és közegészségügyi szempontból a kutya, kisméretű (2,5-6 mm-es), ún. háromtagú férge, az Echinococcus granulosus . Ez egyrészt a fertőzött köztigazdák (hazánkban főleg a sertés) belső szerveinek vágóhídi kobzásából adódó gazdasági kár, másrészt a féregrészeket (ízeket), petéket ürítő kutyával kontaktusba kerülő ember májában, tüdejében esetleg kialakuló hólyagférgek (hydatid tömlok) miatt fontos parazita. Hazánkban a kutyák nyersen adott (ún. hydatid tömlőt tartalmazó), elsősorban sertésmáj elfogyasztásával fertőződhetnek.

A galandférgek közül talán a leggyakoribb faj az ún. "uborkamagképű" ( Dipylidium caninum ), hiszen ennek fejlődéséhez szükséges köztigazda bolhák igen gyakoriak, csaknem "természetes társai" a kutyáknak (macskáknak is!). A kutya bélsarával a külvilágra jutó, petéket tartalmazó féregízeket (ezek esetenként aktívan a végbél környékére is kivándorolnak, viszketést okozva = "szánkázik" a kutya) a bolhalárvák felveszik és bennük alakul ki a galandféreg fertőző lárvája. A kutyák bolhászkodás közben a szétrágott bolha lenyelésével fertőződnek. Az ember úgy fertőződhet, hogy a kutya simogatása közben a szőrzeten lévő, szétrágott, fertőzött bolhák maradványai a kézre (kézmosás elmulasztása!), onnan a szájba kerülhet. Elsősorban gyermekekben megtelepedve gyomor-bél panaszokat, toxikus termékek felszívódása következtében általában enyhébb idegrendszeri tüneteket okozhat ez a galandféreg.

ORSÓFÉREG-Toxocarosis

A kutya bélcsatornájában számos féregfaj (főként fonál- és galandféreg) válik kifejletté. A fonálférgek (Nematoda) törzsébe tartozó (6-8 cm-es) orsóféregfajok közül a magzati korban történő (prenatalis) fertőződés miatt a kutya Toxocara canis orsóférgének van nagyobb jelentősége. Ugyanis már az 1-2 hetes kutyákban előidézhetnek, akár idegrendszeri tünetekkel járó megbetegedést (toxocarosis).

A vemhesség korai időszakában vagy már előtte fertőződött nőstény kutyák (szukák) különféle szöveteiben tartózkodó "alvó" (hypobiotikus) lárvák a vemhesség (gestatio) során mozgásba lendülnek, vándorolni (migrálni) kezdenek. Több tényező játszhat szerepet a lárvák migrálásában, egyes kísérletek szerint egy hormon (prolaktin) stimuláló szerepe a legfontosabb.

A Toxocara-lárvák többsége (>90%) már a vemhesség 42. napja körül a vérárammal a placentán átjut a magzati vérkeringésbe, majd később az anyaállat tejmirigyébe. Az ellés után legkorábban az első naptól az 5. hétig ürülhetnek a tejjel, így a szopás révén (galaktogen út) is fertőződhetnek a kutyakölykök. A kutya születése utáni néhány órában a lárvák, amelyek már a magzati korban a májba jutottak, a tüdőbe vándorolnak, majd a légcsőbe és végül a vékonybélbe jutnak, ahol ivaréretté válnak. Ennek köszönhető, hogy a 14 napos kölyökkutyákban kifejlett (adult) férgek vannak és már a születés utáni 16. naptól óriási számú pete ürülhet a bélsárral. Egy-egy nőstény féreg több tízezer petét termel naponta és ezeknek több mint 80 %-a a környezetben 20-25 C°-on 2,5-3 hét alatt fertőzővé válik. Így óriási lehet a környezet szennyezése és az ember fertőződésének a lehetősége is. Kevés ismeret van arról, hogy a vemhes szukák szöveteiben mennyi lárva lehet, valamint ezeknek hány százaléka mobilizálódhat a vemhesség alatt.

A fertőződött egyedeknél minden egyes vemhesség esetén a magzatok placentán keresztüli (transzplacentalis) fertőződése előfordulhat, még akkor is, ha a vemhességek között időben nem volt lehetőség ismételt fertőződésre (reinfekcióra). A kölykök bélcsatornájában nemcsak a születés után a májból tovább vándorló, hanem a szopás révén felvett lárvákból is ivarérett férgek fejlődnek.

Tünetek:

A születés utáni 2-3 napon belül a tüdőből a légcsőbe migráló lárvák okozta tüdőgyulladás (pneumonia) következtében előfordulhat "kölyökhalál". A 2-3 hetes korú kutyáknál a vékonybélben tartózkodó érett férgek táplálékelvonás révén emésztési zavarokat okozhatnak. Továbbá ezek a bélben élő férgek mechanikusan, valamint a férgek által termelt toxikus anyagokkal is károsítanak. Idegrendszeri tünetek is megfigyelhetők, ami elsősorban a kifejlett férgek okozta toxikus hatással magyarázható. Megfigyelések szerint 300-400 kifejlett féreg jelenléte a 3-5 hetes kölykök kimúlását is okozhatja. Tünetek között előfordulhat pl.: orrfolyás, porcelánfehér nyálkahártyák, híg, nyálkás bélsár, hasmenés, esetenként a bélsárban, a hányadékban férgek, izomgyengeség, bizonytalan mozgás stb.

Szúnyogok terjesztette férgek

Dirofilariosis

A kutyák (és macskák) bőr-dirofilariosisa Európa déli területein és a volt Szovjetunió területén gyakori. Magyarországon már csaknem tíz éve van ismeretünk arról, hogy előfordul ez a féregfertőzöttség. Emberekben ez a fonálféreg különböző nagyságú granulomákban, a test különbözo pontjain, többek között a szemben is elofordulhat. Hazai, ismertté vált humán esetek száma is növekedik. A Dirofilaria repens kutyákban ugyan ritkábban nyilvánul meg látványos tünetekben, de az egyre gyakoribb hazai esetek a zoonózis veszély miatt e parazita jelentőségét fokozzák!

Az 1980-as évektől kezdődően, és különösen az utóbbi években mind gyakrabban számolnak be a Dirofilaria immitis okozta a szívférgesség (immitis dirofilariosis) behurcolásáról a hűvösebb és szárazabb éghajlatú közép- és észak-európai országokba. Európában Olaszországot és elsősorban a Pó folyó völgyét tekintik a leginkább fertőzöttnek. Az utóbbi 20 évben ez a parazita már olyan területeken is megtelepedett, ahol korábban nem fordult elő. A hazánkkal közvetlenül vagy közvetve szomszédos országok közül egyes felmérések szerint Szlovéniában és Bulgáriában a kutyákban 2-17%-os a fertőzöttség, míg Romániában ez az arány 65%-os.

A szívféreg magyarországi, helyben keletkezett (autochton) megállapításáról nincsenek adatok, viszont már 1982-ben írtak először arról, hogy külföldről vásárolt beagle kutyákban kórboncolás során megállapították a fertőzöttséget. Azóta is fordulnak elő szórványosan minden évben behurcolt klinikai esetek.

A napjainkban sokat emlegetett globális felmelegedés, amely a vektoroknak kedvez, világszerte hozzájárulhat a betegség utóbbi években megfigyelt terjedéséhez. Továbbá a kutyákkal való különféle országokba való utazgatás, a turizmus ugrásszerű növekedése és esetenként a fertőzöttség fel nem ismerése is elősegítheti az újabb helyeken való megjelenését.

Az említett Dirofilaria-fajok a házi és vadon élő kutyafélékben (canidákban) és macskafélékben (felidákban), mint végleges gazdákban (ahol kifejletté válik a parazita) élősködnek. Számos más emlősállat és az ember (zoonózis) is, mint alkalmi (akcidentális) gazda fertőződhet, de ezekben a parazita fejlődése nem teljes!

A szívférgesség jelentősége a kutyában lényegesen nagyobb, mint a macskában. A macskában a szívférgesség ritkább, bennük kevesebb féreg marad meg, és a kutyákhoz képest rövidebb ideig. Ezért az esetleges kardiológiai tünetek is enyhébbek, viszont olykor súlyos idegrendszeri szövődmények állhatnak elő. Ha már a férgek a szívben vannak, a gyógykezelési kilátások nagyon rosszak, hiszen a specifikus parazita elleni szer hatására elpusztuló férgek is okozhatják a kutya halálát. Ezért, különösen súlyos fertőzöttség esetén "graduális", azaz fokozatos terápiát kell alkalmaznia az állatorvosnak. Tehát inkább a megelőzésen van a hangsúly.

Megelőzésre (prevencióra) Európában, így hazánkban is rendelkezésre állnak készítmények, egyrészt a férgek ellen, másrészt a szúnyogok ellen.

A különféle célból tartott kutyák száma Magyarországon is jelentős, így feltételezhetően nagymértékű a környezet szennyezettsége az állatok ürülékével kijutó élősködők miatt. Felmérő vizsgálatok is bizonyítják, hogy hazánkban számottevő állategészségügyi és közegészségügyi jelentősége lehet a kutyák (és macskák) belső élősködőinek. A kedvtelésből tartott hazai macskák számáról nincsenek adatok, de feltételezhető, hogy megközelítheti a kutyák létszámát, és jelentős a kóbor macskák száma is. A macskák között igen nagy a száma azoknak, amelyek a ház körül élnek, vagy ún. "kijáró" állatok, így a különféle belső élősködőkkel fertőzöttek ürülékével (bélsarával) kijutó paraziták szintén fontos szerepet játszanak a környezet szennyezésében.