Utánkeresés, vércsapamunka

 

Az emberek nagy többsége, ha először lát tacskót, bizony azt gondolja róla, hogy ez a kurta lábú, furcsa kinézetű lény az ölebek családjába tartozik (köszönhetjük ezt a viráglelkű és a „más gondolkodású” kutyatartóknak). Ennek a cikksorozatnak a célja az, hogy a köztudatban a tacskó, mint VADÁSZKUTYA szerepeljen, illetve, hogy segítséget nyújtson a kezdő kutyásnak a kiképzésben.

Sebzés esetén meg kell kísérelni a vad terítékre hozását. Ebben nagy segítségünkre lehet/van egy képzett vadászkutya, amely akár lehet tacskó is. Ahhoz, hogy abban a megtiszteltetésben részesüljünk, hogy erre a korántsem könnyű feladatra felkérjenek minket – pontosabban a kutyánkat – bizonyos dolgokat le kell tennünk az asztalra, illetve meg kell fizetnünk a tanulópénzt.

Elengedhetetlen a gyakorlás, amely részünkről türelmet és fokozatosságot, kis vadásztársunktól pedig kitartást kíván. Én célszerűnek tartom az első próbálkozást három hónapos kor körül, amikor is egy-két méteres „vércsapát” mutatok a kutyusnak. Ez bőven elég ahhoz, hogy eldönthessem, megvan-e benne a kellő képesség, akarat és hajlam. Ugyanerre a tesztre alkalmazhatunk valamilyen vadbőrdarabot (nyerset, frisset, nem preparáltat), azaz „vonszalékot” készítünk.

A továbbiakban annyi a teendőnk, hogy a csapa hosszát mindig növeljük, a vér mennyiségét pedig csökkentjük. Fokozatosan töréseket, kanyarokat is tegyünk bele, illetve a terep kiválasztásánál is nehezítsünk.

Ha eljutottunk arra a szintre, hogy több órás és pár száz méteres nyomot biztonsággal követ, akkor bejelentkezhetünk munkavizsgára.

Ennek követelményei jelenleg:

  • csapa hossza 400–600 m,
  • minimum 2 törés,
  • 1/2 liter vér felhasználása,
  • 4–6 órás nyom.

A vizsgaszabályzat szerint a munka lehet:

  • sima vezetékmunka (a kutya pórázon halad),
  • dermedtre csaholó (a csapa 3/4 részétol a kutya önállóan keresi meg a vadat és ugatással jelzi),
  • dermedthez vezető (a csapa harmadik részétol a kutya önállóan megkeresi a vadat és visszamegy a gazdájához, jelezve neki, hogy talált valamit).

Ennek nehezebb változata a nehezített vércsapa munkavizsga, amely:

  • 12–24 órás nyom,
  • 1000–1200 m hosszú,
  • 1/2 liter vér felhasználásával készül,
  • minimum két törés.

Ha mindezeken túl vagyunk és megfelelő értékelést kaptunk a vizsgán – ez mondjuk II. illetve I. díjas munka –, akkor, ha alkalom adódik rá, kimehetünk az első sebzésre.

Amennyiben eredménnyel jártunk, úgy egy kicsit el is búcsúzhatunk a vizsgáktól és a versenyektől, mert a kutyát ezek után kevésbé vagy egyáltalán nem fogja érdekelni a mesterséges nyom, hiszen annak mások az illatanyagai – bohóckodásnak fogja tartani.

Kint a terepen igyekezzünk megkeresni a rálövés helyét, ebben segítségünkre lesz a hivatásos vadász vagy a sebzést elkövető vadásztárs.

Célszerű a kutyát munka közben 2-3 lépésről követni. Ha a viszonyok megkívánják, akkor csatoljuk le a pórázról (nyakörvet is vegyük le), és dolgozzon anélkül, vagy ha olyan a helyzet, engedjük hajszára. Nagyon fontos, hogy a vadat folyamatos ugatással, csaholással kövesse, mert csak így maradhatunk a nyomában, vagy találhatunk rá a már kimúlt vadra a hang alapján.

A sebzés jeleiből, a vér milyenségéből/mennyiségéből lehet következtetni a munka várható eredményére, kifejletére. Minden sebzésnek megvan a maga „protokollja”, az, hogy mennyi idő után célszerű a keresésre elindulni, hogyan jelzi a vad a lövést stb.

A tacskó kiváló utánkeresésre, főleg őz és vaddisznó esetében, hiszen ezekre a fajokra vérebbel nem célszerű dolgozni. Természetesen szarvast is kereshetünk tacskónkkal, ha erre adódik alkalom. De mindig tartsuk szem előtt a korlátokat – pl. több napos nyom vagy magas láblövés már a vérebek asztala.

És ami talán a legfontosabb: bízzunk a kutyánkban! Egy olyan tacskó, amellyel szeretettel bánnak és kellő tudással képezték ki, soha nem fogja cserbenhagyni a gazdáját.

Legyünk hát kis társunkra büszkék, hiszen Ő is részese a vadászsikernek. Soha ne feledkezzünk meg a töretről, amely nem csak az elejtőt, de tacskónkat is megilleti.

 

Forrás: vadasz.net-Hermánné Bedics Rita