Vírusos betegségek

 

SZOPORNYICA

A szopornyica a kutyák egyik leggyakoribb, régóta ismert, heveny/ félheveny lefolyású, fertőző betegsége. Kórokozója parapoxvírus, amely a keleti marhavész és a humán kanyaró előidézőjével közeli rokonságban áll. A vírust a beteg kutyák orrváladéka, vizelete és más szekrétumai nagy mennyiségben tartalmazzák úgy, hogy azzal a nagyobb településeken élő kutyák legtöbbje egyéves koráig érintkezésbe kerül. A szopornyica lappangási ideje 3-7 nap, lefolyásában megkülönböztetjük a virémiás, a gyulladásos és az idegrendszeri stádiumot.

Virémiás stádium. A vírus a garattáji nyirokszövetben szaporodik el, majd betör a véráramba. A kutyák ekkor lázasak, kedvetlenné, étvágytalanná válnak. Előfordulhat hirtelen elhullás is, de inkább az a gyakori, hogy a határozatlan, enyhe tünetek alig mutatkoznak, észrevétlenek maradnak, és a kutyák pár nap alatt visszanyerik étvágyukat, teljesen rendbe jönnek, a fertőzést káros következmény nélkül átvészelik.

Gyulladásos stádium. A fertőzött kutyák egy részében az elszaporodott vírus a kötőhártyát, a légutakat, az emésztő- és egyéb szervek nyálkahártyáját károsítja, kedvező körülmények támadnak ezáltal másodlagos, baktériumos eredetű gyulladások kifejlődésére. Jellemző tünete a szopornyica gyulladásos szakaszának a gennyes kötőhártya- és orrgyulladás (gennyes orrfolyás), valamint a heveny torok- és mandulagyulladás. Súlyosabb esetben megbetegszenek a mélyebb légutak is, gennyes tüdőgyulladás kerülhet megállapításra. Az emésztőcső ritkább megbetegedését hányás, hasmenés jellemzi. A betegek nem esznek, gyorsan soványodnak.

A szopornyica bőrformájában a has alján, a combok belső felületén apró, gennyes hólyagocskák keletkeznek. Idültebb esetekben a talppárnákon és az orrtükör bőrén hyperkeratosis keletkezik (kemény talp betegség).

A szopornyica gyulladásos formájának kimenetele a szervi elváltozások lokalizációjától és súlyosságától függ. A betegek nagy része meggyógyul, illetve eredményesen gyógykezelhető. A gyógykezelés lényege a másodlagos kórokozó baktériumok elleni terápia. Kedvezőtlenné teszi a kilátásokat, ha az idegrendszeri megbetegedés tünetei kezdenek mutatkozni.

Idegrendszeri stádium. A vírus közvetlen hatására a központi idegrendszerben, legtöbbször az agyvelőben fejlődik ki gócos, lymphocytás gyulladás. Az idegrendszer megbetegedésében még immunpatológiás folyamatok is szerepet játszhatnak. A szopornyicás agyvelőgyulladás legtöbbször a légző-, emésztőszervi baktériumos elváltozásokhoz csatlakozva fejlődik ki, az esetek többségében gyorsan halad, 6- 14 nap alatt elhullásra vezet anélkül, hogy gyógyszeresen a folyamatot érdemlegesen befolyásolni lehetne. A ritka életben maradás esetén is görcsrohamok, izomgörcsök, bénulások visszamaradása gyakori.

Az agyvelőgyulladás első jellemző tünetei közé tartozhat az átmenetileg fokozott étvágy, a rágóizmok görcse (fogcsattogtatás). Az agykéreg elváltozására utal a teljes tompulat, az aluszékonyság (sopor), tudatzavar. Az agytörzs megbetegedése görcsökben, mozgászavarokban nyilvánul meg, előfordul megvakulás is, ritkábban a gerincvelő gyulladása miatt a hátulsó testfél bénulása figyelhető meg. Idősebb kutyákban a szopornyicás idegrendszeri tünetek más szervek gyulladásai nélkül, a gyulladásos stádium elmaradásával keletkeznek (old dog encephalitis). Viszonylag gyakori ilyenkor a gerincvelő megbetegedése: mozgászavarok, lábbénulások állnak elő.

Megelőzés. A szopornyica elleni vakcina jó védettséget biztosít. Az első oltást 3-4 hónapos kölyköknek kell beadni, ún. emlékeztető oltásra évente van szükség.

RUBARTH-KÓR (kutyák fertozo májgyulladása)

A kórokozó canin adenovírus, amely főleg a vérereket és a májat károsítja. A beteg állatok elsősorban vizeletükkel ürítik a vírust, de a betegség terjedhet érintkezés, nyál, és ragályfogó tárgyak útján is. A betegség iránt különösen érzékenyek a 3-12 hónapos kutyák; heveny lefolyás, elesettség, láz, hányás, fokozott szomjúság, sárgaság tartoznak a jellemző tünetek közé. Véres lehet a széklet és a vizelet. Testszerte ödémák alakulnak ki a bőrben (fejen, nyakon, has alján). A betegek elpusztulhatnak a virémia idoszakában, nagyobb részük azonban a fertőzést enyhe tünetek kíséretében, esetleg tünetmentesen átvészeli. Félheveny lefolyás esetén a májgyulladás jelenségei állnak előtérben, és előfordulhatnak idegrendszeri elváltozások is. A felépülés időszakában nem ritka, hogy iridocyclitises szemtünetek figyelhetők meg.

Megelőzés. A vakcinás védőoltás jó védelmet ad, fiatal állat esetén 3-4 hetes idoközzel 2-szer kell beadni, majd évente emlékeztető oltás szükséges.

PARVOVÍRUSOS BÉLGYULLADÁS

A canin parvovírus okozta betegséget az USA-ban, 1977-ben észlelték először, majd néhány év alatt elterjedt az egész világon. Magyarországon is járványt okozott, és a kutyák egyik leggyakoribb és legveszélyesebb fertőző betegségévé vált. A kórokozó jelentős mennyiségben ürül a beteg kutyák bélsarával, nagyfokú a ragályozó- és ellenálló képessége, ezért a védettséggel nem rendelkező kutyák számára nagy veszélyt jelent. A vírus a garat nyirokszöveteiben szaporodik el, majd viraemiát okoz. A vérrel a vékonybélbe kerülve a Lieberkühn-féle cryptákban, a bélbolyhokban regresszív elváltozásokat idéz elő, amelyekbol súlyos, heveny, vérzéses bélgyulladás fejlődik ki.

A lappangási ido 2-4 nap. A betegség feltűnő, aggodalmat kelto tünetekkel sokszor igen gyorsan, 12-14 óra alatt alakul ki. A betegek lázasak, elesettek, nem esznek; az első jellemző tünet a profúz (spriccelő-folyó), szinte csillapíthatatlan hányás szokott lenni, amelyet híg, véres hasmenés követ. Előfordul, hogy a lefolyás annyira gyors, hogy a kutyák elpusztulnak, mielott a hasmenés megindult volna. A hányás, hasmenés nagyfokú folyadékveszteséggel jár, és annyira ki is meríti az állatokat, hogy ha megfelelő gyógykezelést nem kapnak, legtöbbjük elpusztul. A jobb ellenálló képességű, főleg idosebb kutyákban a betegség nem ennyire heveny lefolyású, a tünetek enyhébbek és a gyógyulás kilátásai kedvezőbbek. Egyes esetekben, kölyökkutyákban a parvovírus nem enteritist (bélhurut, vastagbélgyulladás), hanem szívizomgyulladást, hirtelen szívhalált idéz elo.

Gyógykezelés. A heveny parvovírusos enteritis terápiájában döntő a szervezet kiszáradásának és következményeinek a megszüntetése infúziós folyadék- és elektrolitterápia segítségével.  Intenzív, szakszerű infúziós kezeléssel sok súlyos, esetleg még reménytelennek látszó beteget is meg lehet gyógyítani. Figyelemmel kell lenni továbbá a diétára: helyes, ha a betegek 3-4 napon keresztül szilárd táplálékot nem, hanem inkább csak glükózoldatot kapnak naponta többször, szájukba kanalazva, majd fokozatosan könnyen emészthető, tápláló ételeket (rizs, sovány túró, sajt, baromfihús) nyújtsunk.

Megelőzés. A kutyákat az évente megismételt vakcinázás védi meg a fertőzéstől. Kölyökkutyák számára az első oltás idopontjának a megválasztása jelent problémát. Az újszülött, a betegségen átesett vagy immunizált anyjától a parvovirosis ellen világrahozott védettséget nyer. Az anyakutya immunanyagai a kiskutyát többnyire 6-12 hetes korukig megvédik a parvovírustól, azonban egyúttal meg is akadályozzák, hogy ekkor a vakcinázás eredményes legyen. Mindez gyakorlatilag annyit tesz, hogy néhány héten keresztül már nem érvényesül az anyai immunitás, és még nem tud a vakcinás védettség kifejlődni, tehát ebben az időszakban, ha a kutya kórokozóval érintkezésbe kerül, nagy valószínuséggel meg fog betegedni. A védelmet ilyenkor csak a fertőzéstol való gondos megóvás, más kutyákkal való érintkezés, az utcára, sétatérre való engedés tiltása, esetleg hiperimmun savó beadása jelenthet.

CORONAVÍRUSOS BÉLGYULLADÁS

A néhány hetes kutyakölykökben jelentkező hasmenéses coronavírus-fertőzés következménye is lehet. A betegség járványszerűen főleg együtt tartott állatok között mutatkozik, bágyadtság, étvágytalanság, vízszerű, sárgás bélsárürítés, esetleg következményes kiszáradás (dehydratio) tüneteivel. Rendszerint néhány napig tartó, jóindulatú kórforma, kedvezőtlen kimenetele ritka.

VESZETTSÉG

A veszettségnek elsősorban közegészségügyi jelentosége van. A kórokozó rhabdovírus emberek halálos megbetegedését okozza, ezért állatokkal való fertőződésüket minden módon meg kell akadályozni.

A veszettség települési (urbanus) formájának fő terjesztoje a kutya. Magyarországon a betegségnek ez a típusa 1931/1932-ig elterjedt volt, azután a szigorú kutyarendtartásnak és főleg az évenként minden kutyára kötelező veszettség elleni eboltás bevezetésének köszönhetően gyakorlatilag eltűnt.

A veszettség erdei (sylvaticus) formájának fő terjesztője a vörös róka. Magyarországon a betegségnek ez a típusa az 1950-es évek közepétől terjedt el és honosodott meg. A veszett rókák harapásukkal más állatokat (embert) és így a kutyákat is fertőzhetik. Mivel azonban a kutyákat veszettség ellen jelenleg is kötelező jelleggel beoltják, az erdei veszettségnek az átterjedése erre az állatfajra ritka. Csak az oltásból kimaradt vagy valamilyen okból nem jól immunizálódott állatok vannak kitéve a veszett róka harapása következtében való megbetegedésnek.

Haza körülmények között a fertőzés leggyakoribb forrása a veszett állat harapása. A harapott sebből a nyállal odakerült vírus az idegpályák mentén, a gerincvelőn keresztül jut fel az agyvelőbe. Az agyvelőben főleg az Ammon -szarvak, a középagy és a nyúltagy szürkeállományában okoz a ragályanyag gócos elváltozásokat. Pofán (arcon) való harapás esetén a vírus közvetlenül az agyi idegek mentén hatol az agyba. Az agyvelőben elszaporodott kórokozó aztán centripetálisan szétszóródik a szervezetben, eljut a nyálba, amely aztán a betegség továbbvitelében a legnagyobb szerepet játssza.

A kutyák veszettségének a klinikuma igen változatos. A lappangási ido legtöbbször néhány hét, elofordul azonban, hogy csak néhány nap, másrészt nem kizárt több hónapos, több mint féléves inkubatio sem. Általában minél közelebb történt a marás az agyhoz, annál rövidebb a lappangás és megfordítva.

A dühöngő veszettség a kutya viselkedésének a megváltozásával, ingerlékennyé, izgatottá válásával kezdődik. Az ugatás rekedtté válik. Támadó magatartást vesz fel az állat, kimerültségig igyekszik ketrecéből, láncaitól szabadulni. Ha mozgásuk szabaddá válik, messze elkóborolnak, és az útjukba akadó embereket-állatokat megharapják. Ezzel egy idoben vagy később bénulásos tünetek válnak megfigyelhetővé. Ilyen a kancsalság, az állkapocslógás, a garatbénulás. A kutyák ilyenkor képtelenek ételt, ivóvizet felvenni, szájszögletükből nyál csurog. Megbénulnak a törzs- és a végtagizmok is, és a beteg 2-4 nap alatt elpusztul.

A veszett kutyák nem isznak, otthagyják az ivóvizet ("víziszony"); ez lehet tudatzavar miatt, vagy annak a következménye, hogy a garatbénulás következtében képtelenek nyelni.

A csendes veszettségben elmarad az izgalmi stádium, a dühöngés. Nincsen azonban kizárva, hogy a nyugodtnak, sőt tompultnak tűnő kutya hirtelen megmarja a felé nyújtott kezet. Ilyen esetekben főleg a bénulásos jelenségek állnak előtérben, pl. az étvágytalanság panasszal állatorvos elé kerülo kutya azért nem eszik, mert garatizom-bénulása van.

Előfordulnak aztán a legkülönbözőbb átmenetek, atipusos esetek a két említett kórforma között. A veszettség változatos klinikai képe, valamint rendkívüli veszélyessége következtében megállapítása nagy óvatosságot igényel. Veszettségre minden esetben gondolni kell, ha a kutyán a viselkedés megváltozását vagy a központi idegrendszer megbetegedésére utaló bizonytalan tüneteket észlelünk. Különös figyelmet kell szentelni azoknak a kutyáknak, amelyek veszett rókák vagy macskák harapásának ki lehettek téve, netalán nincsenek beoltva vagy oltási könyvükkel ezt nem tudják igazolni.

Veszett, de még veszettségre gyanús kutyákat sem szabad gyógykezelni, hanem azokkal a vonatkozó állat-egészségügyi rendszabályok szigorú érvényesítésével kell eljárni. A veszettség post mortem megállapítása az elhullott kutya agyvelejébol kijelölt, állami vizsgálóintézetben, szövettani vizsgálattal, vírusantigén-kimutatással vagy kísérleti állatoltással történhet.

Megelozés. A kutyák évenkénti kötelező veszettségoltása jól bevált módszer.