Vadászat

 

A tacskók és terrierek az egyik legsokoldalúbb vadászkutyák mivel szinte minden vadászterületen derekasan megállják a helyüket legyen itt szó: “kotorékvadászatról,utánkeresésről, disznóhajtásról és vízből való apportírozásról”.

Kotorékozás:

kotorékozás a vadászat különleges formája, melyhez arra alkalmas kutyafajtákkal (kotorékebek) folytatnak. A kotorékebeket már ősidők óta arra használják, hogy földalatti járataikba  kövessék a kártékony fajok egyedeit (dúvad), ott felvegyék a harcot vele és kiugrassák, vagy csaholással jelezve gazdája segítségével terítékre hozzák. Eredetileg főleg róka és borz valamint sakál vadászatára használták őket. A kotorékozáshoz használt fajták kis termetű, nagyon élénk természetű kutyák. Közéjük tartoznak a tacskók és a terrierek.

Nagyvad utánkeresés:

“S ha már megsebezte, keresse meg keresse addig míg meg nem találja,míg bele nem kopik a talpa, míg bele nem törik a dereka.

Ha pedig akkor sem találja – inkább haza se jöjjön. Mert sebzett vad elvesztése, a döggé lövés gyalázata minden vadászvétségen túltesz.”

                                         Széchenyi Zsigmond

E sorok is kiválóan leírják fontosságát az utánkeresésnek. Mai szemmel nézve is az egyik legfontosabb  vadászkutyás ágazat . Értékmentés és egyben “egy szív, egy dobbanás” a gazda és kutya közti óriási összhang. Itt a sebzett nagyvadat kell  terítékre hozni az erre képzett véreb,tacskó,terrier,alpesi tacskókopó vagy netalántán vizsla segítségével .  Törekedjünk arra hogy profit hívjunk mivel sok esetben  több száz méter de akár kilométeres is lehet a nyom és a profiknak is feladja a leckét egy nem erre képzett kutyával összemászkált hely . Végére érve végződhet sajnos úgy is hogy nem lesz meg a vad mivel ennek az esélye is fent áll,és persze úgy is hogy meglesz az boldogság az elejtőnek , kutyásnak és a terület gazdájának egyaránt.Úgy gondolom hogy rengeteg kutyafajta alkalmas erre a feladatra ,de nyugodtan mondhatjuk, hogy a vérebeket kik ennek a szakmának a professzorai követik a tacskók, az orrjóságuk és kitartásuk apró termetük ellenére szembetűnő és bámulatos.

Disznós munka avagy hajtásban:

Tulajdonképpen nem képeznek önálló fajtát, mert erre a munkára nagyon sok kutyafajtát, sőt keveréket is használnak. A legjobbak a különböző terrierek, tacskók, tacskókopók és kopók. A jó disznós kutyának is több dolgot kell tudnia. A nagy termetű kutyák nem felelnek meg, mert amellett, hogy a sűrűben nehezebben mozog, kevésbé fordulékony, meg túl merész is, s leggyakrabban ők esnek áldozatul. 
A vaddisznóhajtásban nagyon jól megfelelnek a tacskók, tacskókopók, nehezebb terepen, nagyobb hóban a terrierek. A kis testűeknek nagyon sok előnyük van, de talán a legnagyobb mindannyi közül az, hogy a disznó nem menekül előlük árkon-bokron át, hanem csak ballagva vonul, meg-megáll, szembefordul a kutyával, tehát jobban lövéshez jutnak a vadászok.